Van egy hely a Balatonon, amit nemrég fedeztem fel. Ezen a csodás helyen kora reggel földöntúli nyugalom van, a finom hullámok zaját csak néha zavarja meg a madarak hangja a tó közepe felől.
Mindig is tudtam, hogy ott van ez a hely, de eddig pont a természet akadályozta meg, hogy ezeket a képeket elkészíthessem.
Mindenről az idei tél tehet, több éve nem fagyott már be ennyire és ilyen hosszú időre a Balaton. Ha kemény a jég, akkor pedig a nádvágók is munkába indulnak és a jég felszínéig vágják a nádat.
Így került elő ez a stég a sűrűségből, így lehet az, hogy a napkeltét már innen is szépen lehet látni.
Ritkán készítek magamról képet, de így talán könnyebben át tudom adni, hogy milyen nagyszerű egy-egy hajnalon a természet zajaival összefonódva csak figyelni, hallgatni, csöndben lenni és megismerni azt a szépet ami körülöttünk van.
Ha megfogalmazódott benned egy gondolat a képek láttán, vagy most határoztad el, hogy legközelebb Te is megnézed a napkeltét, akkor megérte elkészítenem a képeket.