Még mindig ...
Ez a két szó állt azoknak a gyűrűknek a belső falán, amiket Ildikó és Barna házassági fogadalmuk megújításakor húztak egymás ujjára.
Monoszlón a Liszkay pincészetnél fotóztam, azon az eseményen, ahol 10 év után újra kimondták az igent, szerelmet és hűséget vallva egymásnak.
Ildikó pár hónappal az évforduló előtt keresett meg, hogy szeretne egy fotóst fogadalmuk megújításán. A magyar Toszkánaként is emlegetett Liszkay birtokon zajlottak az események, hasonlóan, mint egy külső polgári házasságkötésnél, csak itt nem volt hivatalos része a dolognak. Volt vendégvárás, bevonulás és lufi elengedés is. :)
Na de ne is szaladjunk előre, szeretnék egy pár szót szólni a szertartásról. Voltam már pár megható eseményen, de ez volt a legmeghatóbb közülük. Először Barna, majd Ildikó mondta el, hogy miért szereti a másikat. Mondandójukban annyi érzelem és szeretet volt, hogy őszintén megvallva én is elérzékenyültem a fényképezőgép mögött.
És hogy ki volt a legszebb a menyasszonyon kívül? Ott volt Borka, Ildikó és Barna lánya, aki csinos, alkalomhoz illő ruhában hozta szüleinek a gyűrűpárnát.
Ildikó kérése volt, hogy a szertartás után készítsünk pár kreatív fotót is emléknek. Köszönhetően az esőfelhőknek és a tájnak a képek izgalmas hátteret kaptak. Az eső szerencsére nem esett, de eléggé lógott a lába.
Azért jó látványt nyújtottak az épület adottságai is, főleg a tájjal és a párral együtt. :)
Kiderült, hogy a szertartáson a Csupa Virág virágkompozíciói voltak (ismerős is volt a csokor), ugyanis Ildikó az én cikkemen keresztül jutott el Lindához. :)
Végül had zárjam soraimat Ildikó levelének részletével. Az ilyen szavakért érdemes dolgoznom:
"A képek csodálatosak, nem is gondoltuk, hogy ilyen sok és ennyire fantasztikus kép készül. Mióta átküldted, azóta folyamatosan nézzük, nem tudunk betelni velük... ...Nagyon köszönünk neked mindent, nélküled nem lett volna ez a csodálatos délután ilyen tökéletes."