Itt az új év, de a balatoni időjárás a régi formáját hozta szerencsére. Januárra megjött a hideg, a mínuszok, így a Balaton vize is beállt. Egyelőre sajnos rálépni nem biztonságos, azonban ahhoz, hogy ezt a különleges arcát is megmutassam nem feltétlenül szükséges a jégre tennem a lábam.
Sajnos az előző telek nem voltak igazán hidegek, állítólag 2014 volt a legmelegebb év amióta feljegyzések készülnek a hőmérsékletekről. Most azonban a mínuszok megtették a hatásukat.
A révfülöpi strandon jártam reggel Petrával, ahol tényleg látszott a tél munkája.
Jóval napkelte előtt mentünk ki, még csak derengett az ég. Már voltak színek az ég alján, de a hideget a hajnal kékje még jobban ábrázolja. Nem volt teljesen érintetlen a jég, egy léket is találtam a víz partjához közel.
Ahogy az hajnalban lenni szokott, olyan hangokat hallottam, amit máskor nem lehet. A magasban a kányák köröztek, mondták, hogy "kár-kár", de én egy percig sem gondoltam azt, hogy kár volt kimenni. A jég pattogása is más volt mint máskor. Nem az a szokásos rianás hang, hanem a jégtáblák mozgása ütközése félelmetesen megnyugtató volt.
Már rég felkelt a nap a horizonton, a felhők miatt mégsem látszódott a korongja. Már majdnem elindultunk hazafelé, amikor megtörtént a csoda. Előbújt a nap és vastag aranycsíkot húzott a jégen, beszínezte a tájat.
Ilyenkor - csak pár percre -, arannyá válik minden, izzik a nádas és a kövek is.
Végül aztán elindultunk hazafelé, de úgy érzem nem ez lesz az utolsó téli tájfotózás az évben.
Ha tetszett a cikk, kérlek oszd meg másokkal is, hátha nekik is tetszene. :)
Ezúton kívánok minden olvasómnak és látogatónak sikerekben gazdag, boldog új évet!